egy napon levél érkezett a tanyára. szürke, őszi nap volt, egész nap esett, s úgy sajgott irénke néni háta... hát azt írta a levélben irénke néni bátyja (a miksa), hogy szenteste napján lejönnek s együtt egy jót vacsorálnak.
irénke néni már december elején rendezkedni kezdett a házban. egyre morcosabban bánt kedvenc macskájával, a kis kormossal is, mert az folyton összepiszkolta sáros tappancsaival a házat. s nem történt ez másként szenteste napján sem. irénke néni hiába görnyedt, a padló sáros lett megint.

sáros padlón áll a karácsonyfa
végre kóla került az olcsó borba
a háttérből meg a tévé zümmög
hogy a valakik az meg biztosan ügynök

a kis kormos döbbenten figyelte, ahogy részeges, jézusi erkölcsiségtől fűtött családjában lassanként s szentségtörően felmorajlik a pálesz. egyikük még a miksáéktól kapott ünnepi viszkászt is majd leverte, ahogy keringeni kezdett. felsóhajtott. a tévéből a kedves bemondó arról tájékoztatta a békésen elnyújtózott kis kandúrt, hamarosan végre leszámolnak a nemzet utolsó ellenségeivel, s akkor majd fény lesz mindenütt. megnyalta a szája szélét. várt már a sok beígért egérre meg boldogságra! s mi lehetne jobb időpont leszámolni a nemzet ellenségeivel, mint a mi urunk születésnapja?

sáros padlón áll a karácsonyfa
végre kóla került az olcsó borba
a háttérből meg a tévé zümmög
hogy a valakik az meg biztosan ügynök

miksa szerencsétlen unokái, akik a hamarosan várható öröklésnél való pozíciószerzés jegyében jelentek meg, kényszeredetten mosolyogtak, s időnként nagyot húztak a belső zsebükbe rejtett laposüvegből. a csillagszórógyújtás előtt kimentek tépni a verandára. mily csodásnak látták aztán a szerteszét ugráló csillagokat, a fényt s az árnyakat!
milyen tiszteletlenül vihognak az öregeken, aztat gondolta a kis kormos magában. hogy lehetnek ilyen gonoszak, mikor az öregek átdolgozták az életüket a téeszben, mind a huszonöt év megvolt. és milyen kevés a nyugdíj! és hogy az állatokkal kell foglalkozniuk vénségükre is. hogy már egy nyamvadt viszkász is ünneppé lett! a penge hideg vasára mondom, miksára kell várnom, miksára, hogy viszkász kapjak! méltatlankodott magában a kis kandúr.

sáros padlón áll a karácsonyfa
végre kóla került az olcsó borba
a háttérből meg a tévé zümmög
hogy a valakik az meg biztosan ügynök